Hmmm!
Hogy egyesek már mivel adják el magukat és együttesüket!? :o Mint szülő kissé aggódom, hogy a szex ennyire kikerült a médiába. Nem lehetek ott a gyerkőceim mellett, hogy minden lépésüket figyeljem a képernyők előtt. Bár egyelőre semmi különös érdeklődésük nincs a valóság felé, de a nagyobbik már az elvet tudja. A gólyamesének rég a végére járt, mert a kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Engem az hagy nyugodni, hogy most a Minecraft világába merült el a feje búbjáig. És úgy látszik, hogy a tíz éves feje még nem fog egy darabig ebből a mélységből felbukkanni. Talán ezért is vagyok most nyugodt. Meg a kisebbik miatt, aki még erősen a kislányos tündérmesékben él. És mégis ez a klip tetszik. Pont azért, amiért szeretem az erotikát, a szexet. Ezekért a reakciókért. Szép! [html][/html]
És hasonló locsolókat! :D !kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20140419120950.jpg
Mit is? :D !link:http://travelo.hu/tavol/2014/04/08/falloszfesztival_japanban/
Olyat csináltam a múlt héten, amit még soha! Az történt, hogy kaptam az élettől egy apró ajándékot. Úgy alakult, hogy a dolgos hétköznapok alatt is kaptam a gyerekeimből, pontosabban az iskolás hétköznapjaikból, és nem csak egy csipetet. Igen csipetet, mert eddig ezt csak csütörtökönként sikerült abszolválni néhány órára, amikor is én szoktam általában értük menni a suliba. Ezen a röpke héten a két sarjam anyja elment a ködös Albionba, és én rám szakadt ez a kellemes teher. Teher, mert az is vele járt, hogy majd egy órával korábban kellett kelnem a szendvicsek, tea és egy hajzuhatag miatt, nem beszélve az én munkaidőm miatti korábbi indulásról. De ajándék is volt egyben, mert abból is kaptam egy kis ízelítőt, ami a válásnál a legtöbb szívfájdalmamat jelentette: a hétköznapi történetekből és a hozzájuk tartozó beszélgetésekből. Az osztálytársakkal történt balhékból, az apróbb igazságtalanságokból, a versenyre való felkészülésből, kis csacsogásból, egy kötelezően megtanulandó versből, "Amire soha nem lesz szükségem!" (mindez egy nyolc éves szájából:D ), és az esti, időben ágyba kerülés nyűgéből. És mit is csináltam, amit még soha? Mindkettőt én vittem iskolába. :)
Ezt fordítsd le idegen nyelvre! ;) (Annak aki nem látta volna esetleg.) A Sirokkó - Illaberek mérkőzésen történt, hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetőre. A tettest annak rendje és módja szerint előállították. Az ügy sima volt és egyszerű, majdhogynem érdektelen. És akkor elkezdődött a tárgyalás! - A vádlott álljon fel! Neve? - Bíró vagyok, kérem... - És hol van a vádlott? - Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen... - Nézze, kérem. Az imént azt mondta, hogy maga a bíró. Tehát ön kapta azt a két megrendítő pofont. - Méghogy én? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék bíró semmi pénzért! - Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró? - Ja, vagy úgy! A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. Ön is bíró, én is Bíró vagyok. - Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten a bíró. - Foglalkozása? - Lakatos! - nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott. - Ember! - kezdett parázslani a bíró. - Maga ugrat engem? - Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is... - Nem fogja elhinni, de nekem is!!!... Na, hol is hagytuk abba...Szóval ön is lakatos. - Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos úr bíró, ugyebár. És igaz, hogy én Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos. A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy időt nyerjen. - Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz? A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán éleződött ki ismét a helyzet. - A sirokkói járásbíróságon dolgozom - mondta gyanútlanul a vádlott. A bíró talpra szökkent. - Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró! - Már hogyne volnék Bíró? - kezdett fortyogni a vádlott is. - Bíró Levente vagyok. Lakatos. - Akkor mit keres a bíróságon?! - A kilincseket javítom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint ön. Mert ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos. A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különböző tablettákat készített elő. - Lépjünk tovább! - suttogta rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog. - A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a műhelyből... - Szóval a főnöke is ott volt. - A főnököm utálja a focit. A Mester volt ott. - Megőrülök!!! Egy lakatosműhelyben tudtommal a főnököt hívják mesternek! - Egy pillanat. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni? - Nem értem, de nem is érdekel. Tovább! - Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11-es volt! - Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró. - Most a játékvezetőről beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente. A bíró hörgő hangokat hallatott. - A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!! - Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró... -...A játékvezető tehát továbbot intett. - Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam! - Nem értem!...Nem értem!...- siránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltűnő, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?! - Csak sorjában...csak sorjában. Először is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfeléről mindig ő végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van. - Remek!...És hová teszi közben a pereceket? - A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy úgy!.. Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón péksüteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tónira, a Sirokkó balhátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják! - Szóval az ön főnöke tudja, hogy ki a pereces? - Kapaszkodjon meg a csengettyűjében, bíró úr. Nem tudja. A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott. - De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön főnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...? - Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is, Juhász is... - Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. - A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk... - Látom...azt látom. De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához! - Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit! - Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte; aki viszont nem pereces, hanem balhátvéd, hanem Dobó István, az Illaberek középhátvédje. Foglalkozására nézve... - Tudom. Várkapitány. - Nem egészen. Csapatkapitány. - Elég!...Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön? - Természetesen ordítani kezdtem: "Mester!" - "Maga nálam még inas sem lehetne!" A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt. - Először: miért ordította szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy ő még inas sem lehetne magánál, amikor ő inas magánál? Másodszor: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11-est? - Bíró úr!... Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester! - Pedig ő Levente! - Én vagyok a Levente! - De maga nem bíró! - De Bíró is vagyok! - Ön lakatos! - Maga a Lakatos! A bíró tébolyultan megrázta a csengőt. - Orvost!... Van orvos a teremben? - Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból.; Valami baj van? - Kerítsen egy orvost, barátom! - szólt segítőkészen a vádlott. - A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett. - De kérem, én orvos vagyok! - Akkor meg mit suszterezik itt? - Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértő, szerencsére. - A tárgyalást berekesztem! -nyögte fáradtan a bíró. - Délután folytatjuk! Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy délután megkezdődhetett a játékvezető kihallgatása. - Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna. - Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Síposra, hogy int-e? A Sípos nem intett. Tehát nem sípoltam. A bíró ebben a pillanatban kezdett papírrepülőket hajtogatni az aktákból. - Hát nem magánál volt a síp? - kérdezte, de máshol járt. - A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. A Sípos csak inthet, mert ő a partjelző. Világos? Na, és akkor a Bíró úr elkezdett ordítani... - Én...? - tért vissza a valóságba a bíró. - Méghogy én...? - Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban nekem estek, és... - Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait - pattant fel a vádlott, de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sporttársat illettem a tenyeremmel. - Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró. - Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e... - Én...? - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Méghogy én...? - Ön tudtommal Lakatos. - Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva Bíró úr. - És Bíró is vagyok! És Levente is! - Nono! - intette a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád. - Elég!!! - üvöltött a bíró. - Máglyára velük! Én vagyok a bíró! - Én! - Én! A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsebesült. És a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játékvezető. Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában. Pedig ő orvos volt...
Zrínyi Matematikaverseny, 4. Osztály - A legjobb feladat :D !kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20140221225211.jpg
Vannak olyan emberek, akikről már tudok ez meg azt korábbról. Ő persze nem emlékszik rá, hogy egyszer már összefutottunk, és újból próbálkozik nálam. Én sem emlékeznék, de hála a megjegyzés rovatnak ott van lejegyezve a "lényeg". Sokszor van az, hogy nem szimpatikus az illető és ezért úgy csűröm csavarom a beszélgetés fonalát, hogy elmenjen a kedve már a privi alatt a velem való bármilyen kontaktustól. Nem érdekel ha kamusnak tart és letilt. De hogy az élő privi közben letilt valaki, NA ILYEN MÉG NEM VOLT! :D
Álmos szerda délután, megy az ero a háttérben és bedobom a szokásos kameraképem: Arc, póló, és kb. mell alattig bezárólag vagyok látható. Egy farokverő után képbe is kerülök. Egyből kapás van, privire hív egy ötvenes úr. :) ötvenes úr: - Láttalak az előbb, és nagyonszép farkad van. én: - Azt nem is mutattam. :o ötvenes úr: -Nekem sajnos még nincs kamerám, de állítólag az enyém is szép. (önbizalomból ötös, mondjuk nem egy bibircsókos undormány volt a képén) ötvenes úr: -Idónként megjelennek képek, ám akkor lehet, hogy nem Te voltál. én: - Most komolyan! Hol láttad a farkamat? Vagy faszfej vagyok? :D Közben kezdek kétségbe esni, hogy nincs elrejtve a farokképem? :o Utána nézek az albumomban. :) A kép tiltva van, még a kedvencek se láthatják. Huhhh! Közben emberünk helyesbít, és lassan kiderül, hogy még a távolság is falat épít(ene) közénk. Mellesleg a páromat kényeztette volna előttem ... :P :)
a: szia a: térdepeltetnél kedvedre? én: Igen, de adok egy felmosórongyot is a kezedbe. :D a: :) értem és cumiztatnál felmosás közben? :) . én: Nem. Sajnos elapadt a tejem. :) a: oksa a: te tudod :) én: Én tudom. :) a: kár azt hittem szexelnél én: Én szexelnék... De mást keresek, mint te. a: értem a: sok sikert kívánok Csak egy átlagos privi...
Itt a "nyócba" ahol lakom, gyakori az a jelenség, hogy a kaputelefon megcsörren váratlanul. Egy időben még felvettem a hallgatót, de erről hamar leszoktam, mert többnyire csak kisgyerekek nyomogatják szórakozásból a gombot az utcán. (ha tényleg hívni akar valaki, az hosszan csenget és akár többször is) Valamivel el kell csapniuk az időt a szerencsétleneknek, és ez egy jó szórakozás. Ha valaki felveszi, az számukra kész öröm, mert azzal külön el lehet szórakozni.
"Suhancok!" - mondták az eleink.
Én fel se veszem a telefont, kivéve ha épp arra járok. Akkor belehallózok és persze nem nyomom meg az ajtónyitót. Néha röviden elcseverészek az ismeretlennel és többnyire leteszem a telefont.
Tegnap nem így volt. Mikor felvettem csodálkozva hallottam, hogy a mutálásán túl levő hang bemutatkozott, "Zotya vagyok."
Nagyon örvendtem eme pozitív fejleménynek, és hangot is adtam örömömnek, de nem ültem fel a megkeresésnek és visszatéve a telefont visszatértem itthoni dolgomhoz.
Hallom viszont, a körgangos háznak köszönhetően, hogy emberünk nem adta fel és módszeresen "konferencia hívást" kezdeményezett a kaputelefonon. Be akart jutni...
Másnap reggel a vakító napfényben nyitom ki az utcára vezető kaput és épp engedném el az ajtót, mikor szembeötlik a belülről felragasztott papír:
AHHOZ CSÖNGESS AKIHEZ JÖTTÉL!
Magamban felötlik az előző este eseménye és jókat somolygok magamban a tisztelt lakótársam naivságán, mely által úgy gondolja, hogy ezt majd pont a címzett fogja elolvasni!?
Hát honnan tudná az a szerencsétlen, hogy kihez jött? Megmondták neki, hogy ott a "kőőőrisbe a magas házba az elsőőőn" megkapja azt, ami kell neki. Ja hogy negyven gomb van a kaputelefonon? Nem baj! Végigcsengeti a marhája!
És még nagyobbat mosolygok a lakótársamon.
De visszanézve a papírra a sötét kapualj utáni erős fény kontrasztját megszokó szemem, észreveszi a második mondatot:
VERJEM SZÁDBA
Hoppá! Szűkül a fejemben a lakók névsora, hogy ki is lehetett az a bizonyos naiv üzengető.
De átlépve az illető kilétének homályát, immáron elindulva az utcán ízlelgetem a mondatot. ( nem úgy kedves, és perverz nyájas olvasó... :D )
"VERJEM SZÁDBA" Igen csak felhúzhatta magát a (valószínűleg) új szomszéd. (mert közben leesett, hogy ki is volt az.)
És felbukkan közben bennem az itteni lila kisördög.
Itt az eron, ez a felszólítás milyen fogadtatásban is részesülne? Fejemben sorolom a chat szobákat.
A BDSM-ben nem vagyok annyira jártas, de biztos, hogy fel se vennék a fonalat az ottaniak.
A belvárosban elhajtanák melegebb éghajlatra az illetőt. (szó szerint)
A heteroban talán összefut egy vállalkozó nőszeméllyel, aki megtenné neki, ha elég tiszta és ápolt és jó megjelenésű hozzá, és persze ha a felhívásban a két szó között az "A" névelőt is használja.
A türelmikben a pénzért még a névelő hiányát is elnézik neki, különösen ebben a gazdasági helyzetben.
A transziban is megtalálná a neki megfelelő embert, de a homoban és a biszexben komoly rajongótáborra lelne egy ilyen mondat után. Öt súgás és tíz privi garantált ebben a szobákban uralkodó szárazságban! :D
Miközben szlalomozok a járdán a sok kutyagumi között, jókat mosolygok ezen.
Estére egy homofób letépte a homofób felhívását.
Én meg itt ülök és várom, hogy ismét megcsörrenjen a kaputelefon.
Történt az úr 2013. esztendejében Karácsonykor.
Szeretem ezt az ünnepet! :)Nem tudtam mi hiányzik az életemből. Én aki a Duna mellett nőttem fel és volt szerencsém többszörösen kifigyelnem, hogyan viselkedik a víz és milyen körülmények között, most tudományos magyarázatot kaptam bizonyos jelenségekre. Igaz, nem a Dunáról van szó, hanem a pisi nevű folyamról. Arról is csak férfiaknak. Mióta felérem a piszoárt, meg kellett küzdenem a visszafröccsenés problémájával. És tessék, most meg is magyarázzák tudományosan, videóval szemléltetve a frankót. A dolog szépséghibája az, hogy 1-2 év alatt kitapasztalja az ember fia, hogy bizony fel kell nőni a feladathoz. Szó szerint, ahogy a cikkben is van. Bár néhány plázában láttam már gyerek magasságban elhelyezett darabot, amin a kisfiam is egész jól elboldogult. ;) !link:http://www.origo.hu/tudomany/20131108-meghataroztak-a-vizeles-folyadekdinamikajat.html
A minden napok darálójából kimozdulva, Tompa erejű chili ízével a számban, a kék és a (2x) piros (meg a zöld) elegyének bugyrai után, itthon szemezek a polcon fekvő könyvvel. Felderengenek az eddigi kötelező és önként választott olvasmányaim... és megpróbálok visszaemlékezni. Vajon volt olyan könyv, amelyik csupán a cím elolvasása után ilyen szépirodalmi élménnyel kecsegtetett, mint ez? Egyik sem, jövök rá néhány perc után. Már csak az a kérdés, hogy kérjek-e pénzt érte? :D :D :D :* Köszönöm!
Érdekel, mint minden ami technika. Lassan emelkedik. Húsz hónappal azután, hogy nagy ijedtség és halálos áldozatokkal járó bénázás után elsüllyedt, most végre kiemelik. Kiemelik, mert nem csúszott le a tenger alatti szirtről, oly sok hasonlóan járt társához hasonlóan. Ott éktelenkedett és kezdeni kellett vele valamit. A helyszíni bontás ez esetben megoldhatatlan probléma volt. Óriási technika látható az élőképen. Sok-sok ember, jó egy éves előkészítő munkája érik most be ezzel az emelkedéssel. A siker égbe röpít, a bukás a fenékre. Hogy mi lesz a sorsa? Nem valószínű, hogy hajó lesz belőle. Inkább ócskavas. Egy hónap is sok a vízben a nem arra kitalált belső térnek, nem hogy húsz. A ma esti itthoni munkához mást képzeltem aláfestésnek. Már nem is nézem, csak néha kattintok rá. A délutáni-esti beszélgetések elmaradtak. Csak a háttérből szűrődnek be néha-néha szófoszlányok. Mégis konstans zaj szól az internet távoli bugyraiból. Zene füleimnek. A tenger morajlása az. Pedig nincsenek nagy hullámok. Rég óta tudom, hogy unalmas lenne nekem a földben lassan elporladni. A gyors tűz a nekem való, mert azt felválthatja a víz örök morajlása. !kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20130916220253.png
Azaz a péntek 13-ától való rettegés. A triszkaidekafóbia a 13-as számtól való rettegés.
Bár nem várom, hogy egykori oldalbordám társkeresése és annak buktatói felől valamilyen képet kapjak, mégis van két (pontosabban három) információs szupersztráda, akik akarva akaratlanul megsúgják az aktuálist. Az egyik ilyen a gyerekeim, a másik az anyám. Az előbbieknél ügyes kérdezgetéssel ki lehet húzni a lényeget, az éppen aktuálisról. Nem a kíváncsiság hajt, (na jó az is :D ) hanem a gyerekeim szempontjai. A másik az anyám, akit nem kell faggatni. Faggatja ő az exemet, amikor épp az unokáiért megy. Most is így volt. Tegnap midőn elzarándokoltam a háziorvosomhoz, természetes volt, hogy felugrom a szüleimhez is, akiknél a rossz idő miatt otthon voltak a gyerekeim (anyámék vigyáznak a suliig rájuk). Két nagy ölelés közben már kaptam az infót, hogy bizony az exem balatoni, a párjával közös lakókocsis kempingezésben volt egy pillanat, amikor az éppen aktuálisnál (van egy 7 éves fia) elszakadt a cérna és épp az én gyerekeim miatt. A feje egy nagy szájjá változott és az esetről innen a fél kemping tudott. Ez az eset a hattyúdala lett kapcsolatuknak. Személy szerint nagyon örülök, hogy a gyerekeimmel való bánásmód perdöntő a megfelelő társ kiválasztásánál, (Ugyanis nem ez volt az első ezen okok miatt elkövetett szakítási alkalom.) ugyanakkor felvetődött bennem a kérdés: Mi férfiak mind ilyenek vagyunk? A saját gyerekünk miatt kenyérre lehet kenni a vaj szívünket, míg a másé megkeményíti ugyanazt? Inkább felfalnánk a másét, hogy sajátot nemzhessünk, mint az oroszlánoknál? :(((( Borul ez a "tehenet borjastul" szisztéma?
"Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt mindennapi munkába.Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott: "Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen." És a férfi másnap reggel már női testben ébredt. Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, gyorsan meglocsolta a virágokat, bedobott egy adagot a mosógépbe, összeszedte és megmosta a kirándulásból haza hozott piszkos, sáros lábbeliket, majd összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, még a konyhát is felseperje, felmossa, és már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort a leckekészítés miatt. Kitett az asztalra egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni,és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött, ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette. Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott: "Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!" És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte: "Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél." Húúúú basszusssss! :D :D :D
Egy páros spontán koncertezésbe kezdett tankolás közben egy televíziós átverés részeként. Ezzel beénekelték magukat a Jay Leno Show-ba és a világháló kedvenceivé váltak. A legtöbb ember valószínű, hogy halálra rémülne, ha tankolás közben megszólítaná egy idegen alak a tévéből. A "Pumpcast News" nevű átverés a Jay Leno-féle Tonight Show része, amelyben egy ál-hírolvasó a mit sem sejtő tankolókkal beszélget. Egy bevállalós pár azonban egyáltalán nem ijedt meg. Amikor a pasi, Will megállt tankolni, az (ál)tévés, akit a színész, Tim Stack játszik, egyenesen hozzá beszélt: megdicsérte a hangját, és azt mondta, ha előad egy számot, kifizeti helyette a tankolást. A férfi abszolút vevő volt a poénra és fergetegesen előadta Bon Jovi Livin' On A Prayer című dalát. A hab a tortán, hogy kiderült, a felesége, Monifa is tud énekelni. Ő a Eurythmics Sweet Dreams című nótáját énekelte el. Annyira jó fejek és viccesek voltak, hogy a show házigazdája, Jay Leno meghívta őket, hogy élő adásban is énekeljenek nála. Itt megnézhetitek a zseniális videót: [html][/html]
Állítólag! :D !link:http://www.hazipatika.com/eletmod/ferfiegeszseg/cikkek/potenciazavarok/az_erekcio_biologiaja/20041217152546
[html][/html] Nagy szerelmem ez a muzsika most. De a klip is megér egy misét. A kedvenc témám az újrakezdés. :)
Avagy mit nekünk a Britain's Got Talent és a magyar csapat! Van itt Украина имеет талант is! Anasztáziától a férfi szeme könnybe lábad olyan szép! :P :D (A sietősek 2:30-tól nézzék!) [html][/html]
Reccs mondta az ujjam, aztán eltörött. :sir: Na persze előtte valaki kihúzta a bicajom alól a nedves Thököly utat. :vigyor:
Amikor elkezdek egy könyvet, mindig elolvasom az első mondatot... aztán az utolsót. :) Amikor kiolvasom, ugyanezt teszem visszafelé. Hülye egy szokás, de gyógyíthatatlan.
Csendben gurul lefelé a kocsi. Csak a kerekek súrlódása és a rozoga kaszni zaja, ami beszűrődik a gondolataimba. Lassan defrosztálódom a kocsiban. És ugyanilyen lassan oldódik fel a bosszúságom is. Kellene egy kereső is a drágámra. Így nehéz célozni. Meg kellene egy-két okulár is, mert ez a mostani roppant kevés. Pontosabban állati kevés fényt enged át. Csak botorkálok a sötétben..., de segít a növekvő hold fénye, míg a súlyos teherrel caplatok fölfelé a dombon. Fenébe! Egy normális talp is kellene. De akkor háromszor nehezebb lesz! Felértem. Nem vagyunk egyedül. Egy kisebb csoport már ott küzd az elemekkel, hasonló okból, mint én. Felállítom a drágámat és közel bújok hozzá. Hiába az egykori bunker és lőállás mellettem, onnan nem látni semmit, és mivel nyitott nem sokat véd a hideg és a szél ellen. Alternatív célpontot keresek a beállításhoz. A város kitűnő lenne, ha nem vakítana. De én most más valamiért jöttem és hátat fordítok az otthonomnak. Eszetlenül fúj a szél. Ezt nem fogom bírni sokáig, és amiért jöttem, belőle sem lesz semmi. Egyáltalán itt van? Hol van? Hiába fürkészem a horizontot sehol semmi. Segítségért fordulok a mellettem kíváncsiskodó csoport fejéhez. Megmutatja. hogy ott van a nyugati oszlop második "emelete" mellett balra. És valóban. Halványan, a szmog és a pára mögött ott sejlik egy kis ködösség. És valóban szabad szemes! A figura csodálkozik, hogy most már látom szabad szemmel. :) Megpróbálom befogni a drágámmal, de remeg a kép a széltől. (kereső nélkül állati nehéz) Ebből fénykép nem lesz. Hiába próbálkozom, de semmi haszna. Felsejlik a képe egy pillanatra, amikor alább hagy a szél. Gyengéden noszogatom odébb a drágámat. Követni kell a célpontot. Negyed óráig bírom, és csalódottan fordítom el a távcsövet. Irány a Jupiter. A remegő kép ellenére gyönyörűen látszanak a Galilei holdak. Mint a négy. Hold? A déli sarki régió szépen mutatja magát. Katt két fénykép, de ugye okuláron keresztül borzalmas lesz. Erre is kellene egy átalakító. Összepakolok és remegő kocsonyaként cipekedek lefelé a kocsihoz. Kétszer kell letennem a drágát, mert úgy átfagyott a kezem a kesztyű ellenére, hogy fáj az a kevés súlya is. Kellene pisilnem is, de majd otthon. Most nincs kedvem még a gatyaszíjjal bajlódni. Míg a fénykéve pásztázza előttem az erdőt és az utat, bosszankodom. '97-ben még nem volt távcsövem, hogy a Hale-Bopp-ot "közelebbről" megnézzem. Amikor meg itt van minden hozzá, akkor vagy csak a délebbi szélességekről észlelhető (Lovejoy 2011-ben), vagy kiszúr velem (velünk) a késői téli időjárás. Az út mellett feltűnnek az első fények. Fenyőgyöngye. Váltó ötösbe, kuplung felenged, felbúg a motor. Lassan a motor melege is szétárad az utastérben. Nem baj! Lesz idén még egy nagy reménység az Oort felhőből. p.s.: Bár várt a budapesti éjszakai élet, én mégis az otthoni meleg takaró mellett döntöttem. Ilyen ez a hobbi. :) !kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/f9d98cd20130324235021.png
Talán ismeritek a L'pourt l'art társulat társkeresőjéből a Dolák-Saly féle szopásra vágyó professzort. :D Na itt van a teljes társkereső válogatás. : [html][/html]